Sajtóközlemény – 2015. október 14.

        Románia napról napra teret veszít, ami a fejlődés lehetőségeibe, illetve az életminőség javításába vetett bizalmat illeti, a decentralizáció blokádja miatt.

          Felkérem Önöket, vegyék számba a privatizáció és a közpolitikák összes sikertelenségét, hisz minden meghiúsul addig, amíg nem létezik egy olyan miniszteri struktúra, ahol nem csak az érdekek mentén történik promoválás.

          A politikusok által tanúsított meg nem értés – a nemzeti érdekeket tekintve – a tény, hogy a dolgokat csupán a „szavazatok iránti rohanás” mozgatja – a decentralizálástól távol álló cselekedeteknek tekinthető.

          Hogy fogadhatnák el Románia politikusai a tényt, hogy több mint 1500 településről (pénzigényes települések) lemondjanak – annak ellenére, hogy komoly finanszírozási hiány mutatkozik az egészségügyben, a tanügyben és a romániai üzleti ágazatokban? Sajnos, Románia helységeinek „dús” térképe (és a szándék, hogy minél több polgármestere és helyi tanácsosa legyen) elkerülhetetlenül egyes hátrányos övezetek kialakulásához vezet, ahol akár visszafejlődés tapasztalható.

          A decentralizáció blokádjának egy másik okát mutatja az a felületes mód, ahogy egyes miniszterek szándéka szerint, piramidálisan vezetnek, hogy kiemelhessék funkcióik fontosságát.

Románia közigazgatási egységei – a városok és municípiumok – számos európai pénzalapot igénybe vettek – ellentétben azon minisztériumokkal, amelyek csak kullognak, és felelősek e sikertelenségekért. Muszáj megemlítenem azokat, a városok területén található aktívákat, amelyek az illető szakminisztériumokhoz tartoznak, elhanyagolt állapotban vannak, és valósággal mellőzik őket. A helyi hatósághoz került aktívák, amelyek a polgármesteri hivatalok nagy áldozatai árán kerültek a helyi hatóságokhoz, bizonyítékként szolgálnak. Ezeket pontra tették, és a polgárok hasznára válnak.

          A decentralizáció egy másik akadálya az, hogy Romániában óriási a változásokkal szembeni ellenállás, amelyet a bizalmatlanság, a távlatok hiánya és a holnap bizonytalansága is előidéz.

          Az elkeseredés egyre nagyobb, a kormányhatározatok és minisztériumi határozatok révén hozott döntések befolyásolják a helyi hatóságok pénzügyeit. Példaként említhetjük, hogy ez év júliusában megszavaztak egy törvényt, amely „megrövidíti” a helyi közigazgatás költségvetését. Ezennel ki szeretném fejezni egyet nem értésemet a 2015. évi 221. számú, a 2014. évi 6. számú Kormányhatározat (mely jóváhagyja az Országos Lakásügynökség létesítését szabályozó 1998. évi 152. számú törvény 10-dik cikkelyének módosítását és kiegészítését( elfogadására vonatkozó   törvénnyel kapcsolatban, mely 2015. július 31-én lépett érvénybe. A módosítások között jóváhagyásra került egy rendelkezés, mely szerint az ANL lakásoktól származó házbért átveszi a minisztérium. Ezt teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, hiszen ilyen módon a romániai helyi önkormányzatok a minisztériumok kísérleti alanyaivá válnak és ki lesznek szolgáltatva a pártszékházakban hozott döntéseknek.

          Felvázolom önöknek a helyi önkormányzatok jelenlegi állapotát, hogy mennyire kifosztottak voltak és hogy milyen komor kilátásaik vannak a jövőben. A visszaszolgáltatásra vonatkozó törvények mind a gúnyűzés határát súrolják és arra hivatottak, hogy tönkre tegyék mindazt, ami eddig működött. Támogatom a magántulajdont, viszont a középkorbeli tulajdon visszaszolgáltatása nem egy ismert eljárásmód az Európai Unió területén. Minisztériumi állások nem kerültek visszaszolgáltatásra, viszont bíróságon keresztül visszaítélték a helységek vagyonának egy fontos részét.

          Rá voltunk kényszerítve, hogy eladjunk minden olyan javat, mely hasznot termelt a városnak. A helyi önkormányzatok gyanús szorgoskodásnak voltak kitéve a minisztériumok által. A kormányrendeletek révén az épületeken kívül gazdát cserélt számos hozzárendelt terület is, ily módon a város elvesztett több mint 400 hektárnyi területet. Számos alkalommal javasoltam a visszaszolgáltatási törvény „leállítását”, és kértem azon épületeknek a helyi önkormányzat tulajdonába való áthelyezését, melyekben iskolaintézmények működnek, vagy melyek műemléknek számítanak, egy kényelmes és normális közeg megteremtésének érdekében azon állampolgárok számára, akik ezeken a helyeken folytatják tevékenységüket.

A helyi önkormányzatnál szerzett több tíz évnyi tapasztalatom, de kimondottan a munkakapcsolatok terén szerzettek alapján kijelenthetem, hogy még mindig lehetne tenni valamit, és hogy a mondanivalóval rendelkező személyeknek be kell avatkozniuk. Azt vallom, hogy a reális és egyesek számára fájdalmas decentralizáció Romániát visszahelyezné a helyes irányba.

Dr. Dorin Florea

Marosvásárhely Megyei Jogú Város polgármestere