Azért gyűltünk össze ma, május 9-én, hogy megünnepeljünk három eseményt. Az egyik örökkévaló, mind elismert és tiszteletben tartott tény. Románia függetlensége. Manapság kötelességünk megérteni – talán jobban, mint eddig bármikor – mit jelent a függetlenség. Ha pedig a második ünnepelt eseményhez viszonyulunk, a második világháború végéhez, tudjuk, léteznek még régi sebek, amelyek elemzésre várnak. Ezek olyan dolgok, amelyeket a román nép nem értett meg, mert nem mondták meg neki az igazat. Minden történelmi szakaszban voltak hőseink, egyesek a harcmezőn, mások a kommunista börtönökben haltak meg! Európa „szabadságon" volt, az akkori meghatározó politikusok féltek nyilatkozni és az itt történt atrocitásokba beavatkozni, féltek azoktól az „elkínzott" hangoktól, amelyek e nép szabadságát és méltóságát hirdették.

Ugyancsak ma ünnepeljük Európa Napját, egy olyan Európáét, amelyet egyesek tisztán gazdasági megfontolásból terveztek meg, de a román nép máig nem értette meg, mit jelent valójában ez az európai felépítmény. A románok részére egy szép álom volt, egy álom, amelyből alig ébredezünk a mai napig. Még mindig álmodjuk és összekavarjuk a dolgokat, pedig még nem határoztuk meg, mi a szabadság, mi a méltóság és még nem ismertük meg, mi a tisztelet!

Nem Európa a hibás ezért, nem az aktuális ideiglenes és hűtlen vezetők, hanem az értékek hiánya, azon embereké, akiknek meg kell érteniük, mi a szerepük egy egyesült Európában. A valódi értékek most is el vannak rejtve, a gondolatok és kéziratok porosan, valaki által jól lefedve tenyésznek. Nekünk a cinizmust, a meg nem engedett manipulációt és a gyűlöletet nyújtották, amíg egy morálisan és gazdaságilag leszegényedett lakossággá, egy  reményét vesztett, szomorú nemzetté váltunk. A románok vágytak Európára, és továbbra is vágynak rá, ellenben nem kérnek a kettős mércéből, a fejszék nyeléből, amelyek szüntelen ütlegelték az országot. Lesújtottak 1940-ben, 1944-ben, és 1989-ben, amikor bűnnel szolgáltak ahelyett, hogy az igazat adták volna. A mai időkben elemzésre váró fogalmak: függetlenség, szuverenitás, méltóság! Nem értettük ezt akkor, mint nép, és ma sem értjük. Vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy megértsük ezt a dolgot?

Meghallgattam ma egyik jelentős egyetemi tanár beszédét, és felhívást szeretnék tenni. Tisztelt egyetemi oktatók, az európaiak idézetei előtt, olvassák fel azon idézeteket, amelyek a nép lelkéből származtak. Megtalálják az akkori idők hozzászólásaiban, a föld alatti akadémiákban, az enyedi börtönökben, és más helyeken, ahol ez a nép valóban a méltóságért harcolt. Csak úgy harcolhatjuk ki szabadságunkat, ha ismerjük az igazságot! Az igazságot nem találhatják meg azok, akik térden csúszva mennek, és az országról, a nemzetről rosszat mondanak, és azok a politikusok sem, akik gyűlöletre és erőszakra buzdítanak. Egy ország politikáját és stratégiáját Európában a Román Akadémiában, és nem az utcán készítik elő, ahogyan azt egyesek elképzelik. Itt az ideje, hogy felébredjünk, hisz egy nagyon kellemetlen helyzetben vagyunk. Mondom ezt egy olyan ember szemszögéből, aki félelem nélkül olvas, mert soha nem féltem az igazságtól. Azt mondöm Önöknek, hogy méltónak kell lennünk, tiszteletre kell igényt tartanunk Európában. Vegyünk részt ebben az európai felépítményben ugyanúgy, mint azok az országok, amelyeket tisztelnek. Oda jutottunk, hogy megfigyelik azt is, mit eszünk, mit gondolunk. Tálcán szolgálják fel nekünk a középszerűséget. Ezeket a kérdéseket  kellene feltennünk mindannyiunknak! Először az egyetemre vezettük a gyerekeket, később a hadseregbe, hogy tegyék meg kötelességüket az ország iránt, ma pedig szolgasorba vezetjük őket. Tanároktól hallom, hogy örülnek a gyerekek oxfordi vagy egyéb sikereinek a világban, de arra nem gondolnak, hogy ezek a felnevelt gyerekek szolgákká alakulnak majd át. Az európai vezetők e földalatti világ exponensei, akik uralják a bolygót, a konfliktus pedig e világ gyilkosává vált. Ezeket a dolgokat is meg kell érteni!

A politikusokat nem egy hamis, manipulált szavazatnak kellene motiválnia, amikor azt állítják, hogy országukat védik. A nacionalizmustól nem kell félnünk. A nacionalizmus az a mód, ahogyan szolgálni tudod azokat, akik téged képviselőjüknek választottak.

Örülünk, hogy nem vagyunk hábórúban, és értékelnünk kell e dolgot. Ám az álságos, földalatti hábórút, egy egész nemzet megaláztatását, gyökértelenítését hogyan nevezik?! Milyen háború az, amelyben az ország oly sok erőforrást veszít? Hogy nevezik azokat, akik ezeket elvették?! Egy országnak joga van a szabadságra és arra, hogy kimondja az igazat! Azt kívánom, hogy a román nép megértse ezt, csupán így tudunk az elődek magaslatához méltónak lenni!

Dr. Dorin Florea,
Marosvásárhely megyei jogú város polgármestere

 

Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com